Januári forró szél

Tegnap előtt este 10-kor kimentem elszívni egy cigarettát. Amikor kiléptem a teraszra, már éreztem, hogy valami furcsa van a levegőben.
Meleg a szél.Meleg szél simogatja az arcomat január közepén éjjel.

Le kell vennem a kabátomat, hogy érezzem ezt a különös érzést az egész testemen. Egy szál pólóban szívom a cigim télen és nem fázom. Ebben a hideg évszakban szokatlan de isteni ez az érzés.

-Fúj ez a rohadt szél– kiabálja át a jobb oldali szomszéd, a terasz másik feléről amit a miénktől, egy most veszélyben lévő, érthetetlenül vékony, falemezekből álló kerítés választ el.Nem szeretem ezt a szomszédot, hangos buta és gonosz. Ez a lehető legrosszabb tulajdonság-kombinációja az embernek, mert ha valaki csendes és buta és jóindulatú az még lehet szeretni való.

De ez a szomszéd hangos és ostoba. Politizál úgy, hogy fogalma nincs arról, hogy ki a külügyminiszter vagy a köztársasági elnök, de ő ordítva fröcsög , mert ő az igazi örök ellenzéki. És még mindemellett a gyerekeivel és a feleségével is arrogánsan és ocsmányul beszél. Biztos szereti őket valahol, de kifelé csak azt ordítja , hogy gürcöl értük – illetve miattuk- napi 12 órát.

-Igen fúj, finom melegen- válaszolom, de ő meg sem hallja mert azon bosszankodik, hogy a rohadt szél lefújta a teraszról a virágot és rohadna meg a virág, meg a szél, meg a terasz, meg az Orbán meg minden.

-Láttad a Holdat?- kérdezi a másik szomszéd, akivel egy ugyanolyan kerítés választja el a teraszunkat, mint a jobb oldalival.
Felnézek az égre és megcsodálom, hogyan úsznak a grafit szürke égbolton a sötétkék felhők a gyémántként ragyogó Hold felé.

-Gyönyörű- válaszolom – és érzed milyen meleg a szél?

-Igen, lelket melengető.

-Az. Biztos Afrikából jön .

-Afrika! Na az a sok büdös néger meg a csóróság – ordít bele a beszélgetésünkbe a jobb szomszéd, aki hála az istennek bevágja maga mögött a terasz ajtót és bent folytatja az ordibálást.

A bal szomszéd egy 35 év körüli srác, egyedül él, kisportolt, fiatal, jól él, de meg is dolgozik érte, fűtésszerelő cége van, amit a bátyjával együtt csinálnak. Kiegyensúlyozott fiú, mindig más autók és más nők érkeznek hozzá, nem kötelezte még el magát, de mégis tisztességes rendes srácnak tűnik. Nem hiszem, hogy valakinek valaha is összetörte volna a szívét, nem ígért olyat a lányoknak amit ne tett volna meg, vagy állított volna magáról mást, mint amilyen valójában. Soha nem hallottam vagy láttam tőle zokogva távozó nőket, vagy teátrális ruhakidobálásokat, őrjöngéseket. (Persze ez mind csak feltételezés.) Hol hosszabb, hol rövidebb ideig vannak kapcsolatai, biztosan nem találta még meg azt amit keres,vagy azt akit keres de az is lehet, hogy nem keres semmit és senkit. Boldog ez a fiú és amellett, hogy fűtésszerelő, érzi és szereti azt az érzést, amikor forrón fúj a januári szél.

A sziget e között a két szomszéd között, én vagyok. Ha én nem lennék közöttük, elviselhetetlen lenne számukra a köztük lévő különbség. Kicsit olyan ez, mint a középosztály a gazdagok és a szegények között. Nem azért mert az egyik gazdagabb lenne, mint a másik, mert a vagyonuk körülbelül egyforma.

A lelkükben van különbség és a fejükben.
Az egyik hajlandó a boldogságra, a másik pedig nem.
Az egyik boldog, mert boldog akar lenni a másik, pedig képtelen rá, hogy boldog legyen.
Az egyiknek megvan mindene ami elég ahhoz, hogy boldog legyen, a másiknak is megvan mindene hozzá de neki ez nem elég, elérhetetlen dolgokra vágyik, egy nem létező jobb világra, egy másik életre.
Az egyik képes változtatni az életén, mert bátor és mer kockáztatni, a másik soha se fog, mert nem vállalja a kockázatot.
Mert az egyik nem tudja azt, amit a másik, hogy boldognak lenne egyszerűbb.
Ha boldog vagy, szebb az élet és könnyebben viseled a nehézségeit.

Persze a boldogságért tenni kell és néha rajtunk kívül álló dolgok is beárnyékolhatják a boldogságunkat, de az egyik szomszéd tud felülkerekedni és meggyógyítani a lelkét, míg a másik nem. Ő beleszorul, beleragad a kudarcokba, a csalódásokba, a bánatba és mint egy sárba süllyedt autó, ami ha próbál belőle kijönni csak egyre jobban beleragad. A negatívsága miatt van ez így és azért mert nem hisz benne, hogy van boldogság, hogy az élet lehet  szép.

Az egyikük érzi, hogy milyen kivételes dolog ez a januári forró szél a másik, pedig nem hisz a januári forró szélben sem.

És akkor rám esik egy csepp jéghideg eső. Meg még egy.

-Jaj, hülye eső! De hideg! Utálom az esőt basszameg! – mondja a még teraszán álló fiatal bal szomszéd. Majd ő is bemegy.
Felhangosítja a zenét , a másikat még mindig hallom, ahogy bent ordít én meg nevetve rágyújtok még egy cigarettára.