Véleménydiktatúra

Véres szájú vegák, gyilkos állatvédők, habzó szájú szoptatós anyák, véleményt nem tűrő szélsőségesen liberálisok, szembejönnek velünk az utcán, ott ülnek mellettünk az étteremben, de támadnak a világhálón keresztül is.

Tényleg egy olyan világban élünk, ahol mindenkinek meg kell mondania a frankót a másiknak? Néhány ember a hatalmas önérzetétől már csak saját magát nem látja a tükörben.

Egy fiú felrakott egy képet a közösségi oldalára, amin megörökítettek egy koccintást a disznóvágás reggelén.
Amit a képe alatt kapott, azt nem rakta zsebre.

“Remélem a te gyerekeddel is ugyanezt fogják csinálni, mint ti ezzel a disznóval”, hozzászólás volt a legszofisztikáltabb.

 Rendben van, ha valaki utálja a disznóvágást, vagy azt választja, hogy nem eszik húst, máshogyan étkezik, mint mások, de ki kérdezte a véleményét, egy több száz éves tradícióról, vagy ki kérte meg, hogy hóhérként akasszon fel mindenkit, aki húst fogyaszt?

Legyél vega, vegán, paleó, vagy húsevő, de hagyjál mást azt enni, amit akar, és ne szólj bele mindenáron, nem kell másokat téríteni, köszönik, de nem kérnek belőle.

Az állatvédelem egy csodás dolog.
Védenünk is kell őket a mai világban, de azért az embereknek az egymással való bánásmódra sem ártana odafigyelni.

Nem biztos, hogy egy báránybőr cipőt viselő modell lánynak azt kell írni, vagy mondani, hogy „remélem téged is megnyúznak majd, mint azt a szerencsétlent, akit a lábadon viselsz”.

Komolyan, miért kell ezt? Honnan jön az emberekből ez az iszonyú sok agresszió? És ezt miért kell magukból ordenáré módon egymásra hányni az interneten?

Kedves Szülők, legfőképpen Édesanyák!

Valóban mindenki olyan mintaanya, mint amilyennek lefesti magát?

Ítélkezni kell mindenképpen egy olyan nőtársunk fölött, akinek mondjuk, nem megy a szoptatás, vagy a jelenlétében -ne adja, isten- összetöri magát a gyerek?

Véleményezni kell, ha valaki bölcsödébe teszi a gyerekét, el kell ítélni azt, aki egy éves kora fölött nem engedi meg a gyerekének, hogy a melléből egyen, vagy fordítva, szakadt hippinek kell nézni azt, aki a 2 évesnek még megengedi?

Mi közünk van ilyen szinten a másikhoz? Milyen alapon szólhatunk bele más anyaságába? Miért nem segítik egymást az anyák, miért inkább keltik egymásban, az amúgy is az anyasággal együtt született, sírig tartó lelkiismeret furdalást?

A kedvencem mindezek közt, a mások véleményét nem, hogy el nem fogadó, el nem tűrő, de még meg sem hallgató magukat liberálisnak nevező emberek.

De ők nem azok, hanem véleményt nem tűrő, megbélyegző karaktermészárlók.  

A liberalizmus szó szabadelvűséget jelent.

A liberty szóból ered, egy olyan eszmerendszer, ami az egyén szabadságára fekteti a hangsúlyt.

Tehát azok, akik a saját véleményüket, akaratukat, szemléletüket, meglátásukat, kántálják, csukott szemmel és süket füllel, más egyéneket eltipró, lehengerlő, megsemmisítő módon, azok nem, hogy nem liberálisok, hanem a véleménydiktatúra élén álló zsarnokok, az álliberalizmussal felnyergelt paripájukon ülő libernácik, akik messze elkerülendők, társalgási szinten is, mivel vitába úgysem elegyednek, csak mészárolnak.

Élni és élni hagyni, ez kéne, hogy legyen az elmékben és a szívekben, a valós életben és a közösségi hálókon is.

Nem biztos, hogy mindenki kíváncsi a másik véleményére, ha nem kérdeztek és kibírod, jusson eszedbe: ne szólj szám, nem fáj fejem!