Az érzéssel használt vesszők

A mai hűvös, de napos reggelen is Szofi, a regényén dolgozott.

Évek óta írja, néha azt gondolja soha nem ér a végére. Ahogy a teraszról benéz a szobába, látja, a fiúját az ágyban, ahogy alszik.

Megnyugtatja a látvány, mert ilyenkor Ádám olyan békés és mozdulatlan. Nem hirtelenkedik, nem indul éppen valahová, vagy jön valahonnan, hanem csak fekszik és alszik. Ilyenkor még szép is, nincs az arcán a folytonos csüggedés.

Ádám újságíró. 

Szofi nagyra tartja a véleményét, bár általában nem fogadja az írásait Ádám nagy ovációval. Elolvassa, majd lesüti a szemét és annyit mond, jó.

De ma, ezen a hűvös, de napos reggelen más valami történt. A szél épp megtáncoltatott egy sárga elszáradt levelet a teraszon, amikor Ádám felkelt.  Szofi kedvesen köszöntötte, majd azt mondta neki:

– Gyere és a kávéd mellett olvasd el kérlek, amit írtam- Ádám sosem mond nemet Szofinak, így hát leül a teraszra a kávéjával és maga felé fordítja a laptopot. Mire a kávé végéhez ér, véget ér az olvasni valója is.

– Na milyen- kérdezi izgatottan Szofi. Ádám feláll, megvakarja a fejét, majd beviszi a bögréjét a konyhába.

– Szofi drágám! Te miért élsz abban a hitben, hogy tudsz helyesen írni?

– Tessék – értetlenkedik Szofi, akinek nagyon fájnak Ádám szavai- miért mondod ezt, nem tudok? Vannak benne helyesírási hibák?

– A vesszők. Nem jól használod őket. Illetve hiányoznak. Amíg ezeket nem tanulod meg, nem lehetsz jó író. Legalábbis elismert semmiképpen sem. Gondolj bele. Mit szólnának ehhez írói körökben?

Szofi összetörve ül a széken, Ádám minden szava izzó tőrként érkezik a szívébe.

–  Hát én érzéssel használom a vesszőket.

– Érzéssel? Ahhoz képest annyira nem rossz-nevet Ádám- de ne viccelj. Vannak szabályok. Tudod? Minden mondatrész, amiben állítmány van…

– Tudom- vág közbe Szofi.

– Akkor miért nem használod?

– Mert én érzéssel használom a vesszőket- Ádám erre ismét nagyot nevet.

– Én csak a javadat akarom-mondja, és megsimogatja a lány fejét.

– De miért mondod azt, hogy miért élek abban a hitben, hogy tudok helyesen írni? Miért nem segítő szándékkal mondod kedvesen, hogy Szofi, a vesszők nincsenek jó helyen.

– Én segítő szándékkal mondtam, na jó, lehet, hogy nem kedvesen, de én csak azt szeretném, hogy ne kergess hiú ábrándokat.

– Miért nem írok jól? Nem jók, amiket írok?

– De jók. Nagyon is jók. Túl jók ahhoz, hogy ne írd őket tökéletesen. Nincsenek érzéssel használt vesszők. Értsd meg!

Szofi már tudja, utoljára látja Ádámot, mert most túl jót írt. Igaz, a vesszőket érzéssel használta, de Ádám még így is tudja, hogy ő nem fog ilyet írni. Legalább is most a jelen helyzetében biztosan nem. Ahhoz már túl sokat írt pénzért, határidőre, lapzártára. Túl régóta nem arról ír, amiről szeretne. A régi írót úgy gyomlálták ki belőle, mint a virágok közül a gazt, csak itt a gaz közül szedték ki a virágot. Ádám írói énjével együtt távozott belőle valami, ami kell az élethez. Valami, amivel megragadja a pillanatot, megélje az érzéseket, valami, amitől tudjon sírni és nevetni egyszerre, valami, amitől érzéssel használja a vesszőt.