{"version":"1.0","provider_name":"","provider_url":"https:\/\/anoanoano.cafeblog.hu","author_name":"S\u00e1pszky D\u00f3ri","author_url":"https:\/\/anoanoano.cafeblog.hu\/author\/sapszky_dora\/","title":"Az ellopott hamvak","html":"

\"\"<\/a><\/p>\r\n

Egy f\u00e1radt tavaszi nap volt.
Sosem felejtem el az illat\u00e1t.
Gy\u0171lt bennem a szeretet, a \u00a0harag \u00e9s a m\u00e9reg, mint megannyiszor m\u00e1r \u00e9letemben.
Nem \u00e9rthettem meg egy dolog m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9t, a mi\u00e9rtj\u00e9t, a val\u00f3tlans\u00e1g\u00e1t.<\/p>\r\n

A sz\u00fcleim 9 \u00e9ves koromban v\u00e1ltak el.
Az\u00e9rt nem fogok vasal\u00f3t a kezembe sz\u00edvesen, mert azon a napon, amikor Ap\u00e1m elk\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt a nagymam\u00e1m vasalt. Valami olyan m\u00e9ly b\u00e1nat \u00e9s f\u00e1jdalom k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt bel\u00e9m a vasal\u00f3 illat\u00e1val, hogy nem b\u00edrom a mai napig sem elviselni. \u00c9desap\u00e1m 2000-ben halt meg.
13 \u00e9ves voltam.
Sajnos a csal\u00e1di visz\u00e1lyok \u00fagy megm\u00e9rgezt\u00e9k a trag\u00e9di\u00e1t, hogy a nagysz\u00fcleim nem sz\u00f3ltak arr\u00f3l, hogy mikor lesz a temet\u00e9s d\u00e1tuma.
\u00cdgy \u00e9n \u00e9s a n\u0151v\u00e9rem, egy nappal cs\u00fasztunk le a b\u00facs\u00fa pillanat\u00e1r\u00f3l.
Kellett volna ez a pillanat.
Ahhoz kellett volna, hogy ut\u00e1na ne keressem a metr\u00f3n, ne v\u00e1rjam, hogy szembe j\u00f6jj\u00f6n velem a kedvenc utc\u00e1j\u00e1ban. Ne l\u00e1ssam meg egy f\u00e9lig elsz\u00edvott piros Marlboroban \u00e9s ne akarjam neki megmutatni, hogy miv\u00e9 lettem\u2026

Mi nem tudtunk t\u0151le elk\u00f6sz\u00f6nni, minket megfosztottak a pillanatt\u00f3l, amit\u0151l gyerek nem foszthat\u00f3 meg.
Mi f\u00e9l\u00e1rv\u00e1k lett\u00fcnk \u00e9s nem tudtuk lez\u00e1rni a pillanatot.
A 47 \u00e9ves \u00e9letet, a szeretetet, a lehet\u0151s\u00e9get az \u00e9letre, a vid\u00e1ms\u00e1got, mi ezt mind nem tudtuk megk\u00f6sz\u00f6nni\u2026 Kiraboltak minket, de akkor gyerekk\u00e9nt ezt m\u00e9g nem is tudtuk.<\/p>\r\n

N\u00e9ha kij\u00e1rtam hozz\u00e1 a temet\u0151be, de nem sokszor.
Nem volt neki val\u00f3 a k\u00f6rnyezet, rideg volt \u00e9s mosolytalan. M\u00e9ltatlanul a b\u00f6rt\u00f6n fal\u00e1val szemben voltak a hamvai egy falban.
Nyomasztott a hely, r\u00e1ad\u00e1sul a n\u00e9vt\u00e1bl\u00e1n k\u00edv\u00fcl nem \u00e9reztem a k\u00f6zels\u00e9g\u00e9t...<\/p>\r\n

10 \u00e9v m\u00falva megjelent a m\u00e1rv\u00e1nyt\u00e1bl\u00e1n egy piros cetli, egy telefonsz\u00e1mmal: \u201eK\u00e9rj\u00fck a hozz\u00e1tartoz\u00f3kat, hogy jelentkezni sz\u00edveskedjenek az urna meghosszabb\u00edt\u00e1s\u00e1\u00e9rt\u201d.<\/p>\r\n

Telefon\u00e1ltunk h\u00f3napr\u00f3l h\u00f3napra, \u00e9vr\u0151l \u00e9vre, a n\u0151v\u00e9remmel felv\u00e1ltva\u2026 az \u00f6sszeg minden egyes telefonh\u00edv\u00e1sra n\u0151tt\u2026 \u00fczlet ez is, semmi k\u00e9ts\u00e9g\u202620\u00a0000-r\u0151l indult, majd n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nap \u00a0m\u00falva ott tartottunk, hogy vagy fizet\u00fcnk 50.000-et, vagy kidobj\u00e1k a hamvait\u2026 Sajnos mindig \u00fagy \u00e1lltunk anyagilag, hogy volt hova tenni 50.000 forintot.<\/p>\r\n

Sz\u00f3val egy f\u00e1radt tavaszi nap volt\u2026
Az orromba sz\u00f6k\u00f6tt az illata \u00e9s nem tehettem m\u00e1st...
K\u00e9rtem a \u00a0koll\u00e9g\u00e1imt\u00f3l egy pajszert \u00e9s egy kalap\u00e1csot.
El\u0151re kiterveltem.
A fi\u00fak nevettek, ell\u00e1ttak tan\u00e1csokkal, hova tegyem a s\u00falyt, mikor \u00fcssek \u00e9s hova...<\/p>\r\n

Kimentem a temet\u0151be \u00e9s megv\u00e1rtam, am\u00edg elmennek az \u0151r\u00f6k, a m\u0171szakjuk utols\u00f3 k\u00f6r\u00e9re.
Fel\u00e1lltam, \u00e9s a pajszert \u00f3vatosan a fug\u00e1hoz tettem, majd r\u00e1v\u00e1gtam a kalap\u00e1ccsal.
Minden b\u00e1tors\u00e1gommal \u00e9s a sz\u00edvem \u00f6sszes szeretet\u00e9vel szabad\u00edtottam ki az ap\u00e1mat a rideg m\u00e1rv\u00e1nyfalb\u00f3l.
Nem kellett sokat \u00fctn\u00f6m, csak 4-et, 4-et mind a k\u00e9t oldal\u00e1ra, majd a n\u00e9vt\u00e1bla kid\u0151lt a hely\u00e9r\u0151l.
Beny\u00faltam a p\u00f3kh\u00e1l\u00f3val teli \u00fcregbe \u00e9s beletettem az ap\u00e1m hamvaival teli urn\u00e1t a t\u00e1sk\u00e1mba.
Elindultam vele a temet\u0151b\u0151l kivezet\u0151 \u00faton.
Megsz\u00f6ktettem.
Elloptam.
A saj\u00e1t ap\u00e1mat.<\/p>\r\n

Nem volt p\u00e9nzem arra, hogy a l\u00e9lektelen s\u00edrhely\u00e9t meghosszabb\u00edtsam \u00e9s valahogy nem is \u00e9reztem \u00fagy, hogy meg k\u00e9ne.
\u00dagy \u00e9reztem ez j\u00e1r nekem.
Visszaloptam a pillanatot, amit t\u0151lem elvettek...k\u00f6sz\u00f6nt\u00e9ssel \u00fcdv\u00f6z\u00f6ltem az elm\u00fal\u00e1st.
Kis\u00e9t\u00e1ltam a temet\u0151b\u0151l, majd felh\u00edvtam a n\u0151v\u00e9remet, \u00e9s elmondtam neki, hogy \u00e9pp Apuval \u00fcl\u00f6k a villamoson.
\u0150 s\u00edrt \u00e9s nevetett egyszerre. A hangja mindig itt lesz a f\u00fclemben.
A h\u00e1l\u00e1ja \u00e9s a felt\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcli\u00a0 szeretete egy\u00e9rtelm\u0171 volt, mint mindig.<\/p>\r\n

Titokban csin\u00e1ltam mindent, m\u00e9g a terveimr\u0151l sem tudott senki. V\u00e1rom a b\u00fcntet\u00e9semet b\u00e1rkit\u0151l , ha van b\u00e1rmi, ami r\u00e1m r\u00f3hat\u00f3.<\/p>\r\n

 <\/p>","type":"rich"}