1.0https://anoanoano.cafeblog.huSápszky Dórihttps://anoanoano.cafeblog.hu/author/sapszky_dora/<p>Érzem az orromban a fűtés illatát a nagyszüleim hálójában.<br /><br />Bebújva, a nagy dunyhák alatt hallgatjuk a nővéremmel, ahogyan pattog a bakelit a lemezjátszón.<br /><br /><a href="https://anoanoano.cafeblog.hu/files/2017/11/arany-janos-002.jpg"><img class="size-medium wp-image-318 alignnone" src="https://anoanoano.cafeblog.hu/files/2017/11/arany-janos-002-233x300.jpg" alt="" width="233" height="300" /></a><br /><br />Ágnes asszony. <br /><br />Kezdi a szavalást Sinkovits Imre, szívet melengető hangja. <br /><br />Hallgatjuk a történetet, mi ketten, a 8 és a 12 éves kislányok. <br /><br />A nagymamám bejön, felemeli a lemezről a tűt és azt mondja: <br />„Tudjátok mi az a tengeri hántás? Régen tengerinek nevezték a kukoricát, mert a tengerről érkezett ide messziről, Amerikából. Az asszonyok összeültek és leszedték a külső leveleit a kukoricának, közben pedig beszélgettek, ez volt a tengeri hántás.”<br /><br /><br />Majd a tű sercen a bakeliten: <br /><br /><i>„ Ropog a tűz, messze süt a vidékre, Pirosan száll füstje fel a nagy égre…”</i> <br /><br />szólal fel ismét az ismerős hang. <br /><br />De a nagymamám kedvence a Híd-avatás, a nagypapámé pedig a walesi bárdok. Szavalják együtt a lemezzel, mi pedig szépen lassan elálmosodunk. <br /><br /><br />Hálás vagyok, hogy megszeretették velünk az irodalmat<span lang="en-US">, a</span> verseket és Arany Jánost.<br /><br />Köszönöm nekik, hogy nem csak az iskolai kötelező tananyag jut eszembe róla, a szünetben izzadva magolós Edward király<span lang="en-US">, </span>angol király..., hanem a kellemes téli esték, a meseként hallgatott balladák, a nagypapám, ahogyan a foteljában ülve<span lang="en-US">,</span> felolvassa nekünk a Toldit.<br /><br /><br /></p> <p>Mindig is szerettem Arany Jánost, az összes szakaszában az <span lang="en-US">él</span>etemnek, mivel értett ahhoz, amihez rajta kívül senki nem ért: megszólítani minden korosztály<span lang="en-US">t, g</span>yermekeket<span lang="en-US">,</span> kamaszokat, aggastyánokat. <br /><br />Kislányként viccesen hangsúlyozva olvastam, <i>„Laci te, hallod-e?”</i>, kamasz koromban ezt az idézetet írtam a fiúknak, akiket le akartam rázni: <i>„Egyszer volt egy leány, ki csak úgy játszott a legénnyel, mint macska szokott az egérrel!”</i>, majd mikor felnőtt lettem, <span lang="en-US">átér</span>eztem az írásaiban az életének megrázó tragédiáit.<br /><br /><br /> Amikor a <span lang="en-US">bánat</span> miatt, sokat őszültem, belenéztem a tükörbe és <span lang="en-US">e</span>szembe jutott, hogy ő is megőszült hirtelen, amikor tüdőbajban meghalt a lánya, Juliska. <span lang="en-US">Átok volt Aranyéknál ez a betegség,</span> <span lang="en-US">tüdőbajban halt meg </span>kilencből nyolc testvér<span lang="en-US">e</span>, <span lang="en-US">a</span> lánya<span lang="en-US">,</span> <span lang="en-US">majd a</span>nnak a lánya is a kis unokája, Piroska, és végül vele is egy tüdőgyulladás végzett. A mi Aranyunkkal. Nem menekülhetett ő sem meg, ettől a családi betegségtől.<br /><br /><br />Gyermekként egy baj<span lang="en-US">s</span>zos kedves bácsit láttam magam előtt, ahogyan olvastam a verseit, majd felnőtt koromban láttam az erős férfit, a szerelmes férjet és a jóságos fiúgyermeket is.<br /><br /><br /> Egy békés őszi estén emeljük le a polcról az egyik kötetét és emlékezzünk <span lang="en-US">egy ballada erejéig </span>a mi Arany Jánosunkra, aki 200 évvel ezelőtt született és hagyjuk, hogy magával ragadj<span lang="en-US">on minket az ő csodálatos, régi, kedves és olykor fájdalmas világa.<br />Kez</span>djük mondjuk ezzel:<i> „ Őszbe csavarodott a természet feje, dérré vált a harmat, hull a fák levele.” </i>(Toldi estéje)</p> <p> </p> <p> </p>rich