1.0https://anoanoano.cafeblog.huSápszky Dórihttps://anoanoano.cafeblog.hu/author/sapszky_dora/<p><a href="https://anoanoano.cafeblog.hu/files/2018/02/40882263-vértes-egy-billentyűzet-írógép-vintage-style.jpg"><img class="aligncenter size-medium wp-image-377" src="https://anoanoano.cafeblog.hu/files/2018/02/40882263-vértes-egy-billentyűzet-írógép-vintage-style-300x199.jpg" alt="" width="300" height="199" /></a></p> <p>Elfelejtettük azt a világot, amikor a kádban vizes lett a könyvünk a széle.<br /><br /> Azt, amikor lefekvés előtt az ágyban beszélgettünk és a másik duruzsolására aludtunk el. <br /><br /> Elfelejtettük azokat a szülinapi gyertyaelfújásokat, ahol nem készül kamerafelvétel.<br /><br /> Elfelejtettük a pontosságot, hiszen egy másodperc alatt tudjuk közölni a másikkal, hogy késünk. <br /><br />Elfelejtettük a 20-asok keresgélését a zsebben, hogy felhívjuk a barátnőnket egy fontos hírrel, vagy az anyánkat, hogy megyünk haza és kell e valami.<br /><br /> Elfelejtettük azt a világot, ahol a wc-n ülve az illatosító használati utasítását olvassuk és a gyereknek a buszon mesét mesélünk.</p> <p>Mindezek helyét átvette a technika, a telefon, a közösségi háló.</p> <p>Egy virtuális gépezetben vagyunk a mókusok, akik egy kerékben szaladnak. Ugyanazt a hamis világot látjuk közben és ugyanúgy befolyásolnak minket ebben az „ál-világban” az impulzusok.<br /> <br /> A közösségi hálók úgy fonták be az embereket, ahogyan a békalencse a víz tetejét. <br /> Nem engedi be a fényt és a valóságot.<br /> <br /> Hamis világot görgetünk, ahol mindenki boldog, mindenki utazik és kirándul. <br /><br /> Mindenki szerelmes, boldog és szerencsés.<br /><br /> Mindenki megtehet mindent, nincsenek sem anyagi, sem szellemi, sem morális határok.</p> <p><br /> Vajon tényleg ez lenne a valóság? <br /> <br /> A világ legszerencsésebb embere mindenki? <br /> <br /> Mindenki jól él? Mindenkinek jó a munkája? Mindenki boldog?</p> <p>Vagy mindenki önigazolásra vágyik? Mindenki irigyeket akar? Mindenki példamutató akar lenni?</p> <p>Senki nem vállalja ebben a hamis világban a kudarcot, a tökéletlenséget, a sikertelenséget?</p> <p>Ha nem, miért nem? Az nem a kirakatba való? Vagy akkor elvesznek az irigyek, a követők?<br /> <br /> Ebben a művilágban, ebben a kreált, ostoba cirkuszban sok szerep született:</p> <p><br /> - a hiszékeny, szociálisan érzékeny, kedveléssel és megosztással segítő „fotelterézanyák”<br /><br /> - a gyermekkori frusztrációit mocskos fenyegetésekbe vetítő „gyilkos állatvédők”<br /><br /> - a hozzá nem értő, tájékozatlan „ideálpolitikusok”<br /><br /> - „szuperanyuk”<br /><br /> - „mintafeleségek”<br /><br /> - „álomférjek”<br /><br /> - „őszintehazugok”<br /><br /> - „gasztropuccsvezérek”<br /><br /> - „hashtagbajnokok”<br /><br /> - „szobakommentátorok”<br /><br /> - és megszülettek a porond legnagyobb bohócai, a főattrakciói ennek a torz, ripacs előadásnak, a diktatúra vezetői, a „véleménynácik.” <br /><br /> <br /> Ők akkor is véleményt mondanak, amikor senki nem kérdezi, mindenhez értenek, zenéhez, politikához, divathoz, gasztronómiához, életvezetéshez, a lényeg, hogy van az ő véleményük és kész, más nem létezik. <br /><br />Ők mindent megtehetnek. Ők mindent véleményezhetnek egy klaviatúra, vagy egy telefon mögül.<br /><br /> Ők állnak a porond közepén egy töviskoronával a fejükön.<br /><br /></p> <p>Amikor vége az előadásnak, vastapssal díjazza a közönség.</p> <p>Kell nekünk ez a békalencsés kerti tó. Kell ez a fény nélküli, hamis világ.<br /><br /> De egyszer majd ezzel is végezni fog az, ami annyi mindennel végzett már a múltban: <br /><br />a megszokás, a monotonitás, az unalom és a felismerés.</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich