1.0https://anoanoano.cafeblog.huSápszky Dórihttps://anoanoano.cafeblog.hu/author/sapszky_dora/<p><a href="https://anoanoano.cafeblog.hu/files/2020/07/592377-bigthumbnail.jpg"><img class="wp-image-477 aligncenter" src="https://anoanoano.cafeblog.hu/files/2020/07/592377-bigthumbnail-300x225.jpg" alt="" width="345" height="259" /></a>Mi emberek hajlamosak vagyunk hibát hibára halmozni, nem figyelni a jelekre, nem megtanulni a leckét.</p> <p> De egy biztos, ha az élet meg akar tanítani nekünk valamit, azt addig hozza az utunkba újra és újra, amíg meg nem tanuljuk azt, amit kell.</p> <p> </p> <p>Persze ki nem hoz rossz, vagy megfontolatlan döntést az élete során? <br />Senki sem tökéletes és nincsen olyan ember, aki mindig átgondolt és higgadt. Az már más kérdés, hogy milyen árat fizetünk mi, vagy a környezetünk, a rossz döntéseink, vagy éppen a meg nem hozott döntéseink miatt?<br /><br /></p> <p>Amikor emberek bizonyos élethelyzetekbe kényszerítik magukat, hazudnak saját maguknak, akkor az igazság, a valódiság egyszer utat tör magának.</p> <p>Átverni, elhitetni magunkkal azt, ami nem valódi, olyan, mint elfújni egy gyertyát a félhomályban. <br />Sötétben tapogatózás a falon, aztán egyszer csak valaki felkapcsolja a villanyt.</p> <p>Elhihetjük valakiről azt, ami nem valós, mert el akarjuk hinni…olyan jó lenne boldognak lenni, olyan jó lenne érezni a szerelmet, a gondoskodást, az örömet és a boldogságot. </p> <p>De mi van akkor, amikor ezt olyan emberre próbáljuk ráhúzni, akire nem való? Olyan valakire akarjuk ráerőltetni a cipőnket, akinek kisebb a lába? Egy idő után úgyis törni fogja, leveszi és ottmaradunk, egyedül karon öltve a hazugságunkkal…majd utána jöhet a bűntudat…az elvesztegetett idő miatt, a vakság miatt, a hiába kergetett ábrándok miatt és a bűntudat nehezebb, mint bármelyik súly, ami emberre rárakható. <br />Vagy haragudhatunk a másikra magunk helyett, pedig őt nem szerethettük volna másnak, mint amilyen…</p> <p>Miért hazudik magának az ember? Miért hoz hamis döntéseket, elbaltázott alkukat miért köt?</p> <p>Mert vágyja az érzést. <br />De a boldogság olyan, mint egy vízbe dobott kő. <br />Nézheted, ahogy egyre mélyebbre merül, ha tudod, hogy hol süllyedt el, ismered a helyét, pillanatát, újra és újra a felszínre hozhatod, megélheted.<br />De, ha csak egy pillanatnyi önámítás volt az egész és az is alámerült, egy idő után csak a zavaros vizet bámulod és elfelejted, hol is süllyedt el…</p> <p>Önmagunk átverése az ember legfőbb, saját maga ellen elkövetett bűne. <br /><br />A boldogság, a harmónia, a szeretet mástól nem várható, csak saját magunktól. <br /><br />Először a bennünk lévő templomot kell megépíteni , gondozni, majd amikor önnön magunkban megleltük a szeretetet és a boldogságot, a harmóniát, az igazságot és a valóságot, majd a templom ajtaján is belép valaki.</p>rich