A mai hűvös, de napos reggelen is Szofi, a regényén dolgozott. Évek óta írja, néha azt gondolja soha nem ér a végére. Ahogy a teraszról benéz a szobába, látja, a fiúját az ágyban, ahogy alszik. Megnyugtatja a látvány, mert ilyenkor Ádám olyan békés és mozdulatlan. Nem hirtelenkedik, nem indul éppen valahová, vagy jön valahonnan, hanem… Tovább »

            Kiléptek az életemből.Úgy léptek ki belőle, ahogyan egy ajtón szoktak, fütyörészve kisétáltak és becsukták. Én, meg ott maradtam, az ajtó másik oldalán.Én és a lányom.Kisétált a családfő, a családfenntartó, a vőlegény, az Apa, a társ, az ember, aki ígért egy életet. Nem így képzeltem és nem is így szólt… Tovább »