Az érzéssel használt vesszők

A mai hűvös, de napos reggelen is Szofi, a regényén dolgozott. Évek óta írja, néha azt gondolja soha nem ér a végére. Ahogy a teraszról benéz a szobába, látja, a fiúját az ágyban, ahogy alszik. Megnyugtatja a látvány, mert ilyenkor Ádám olyan békés és mozdulatlan. Nem hirtelenkedik, nem indul éppen valahová, vagy jön valahonnan, hanem… Tovább »

A Nő

  Szűk folyosón aktákat cipelők, gyárban nehéz súlyokat emelők, magányosan gyerekeket nevelők, ágyban figurázó szeretők, fájdalmas vénséget viselők. Küldök nektek még az erőtökhöz erőt.Erőt a némasághoz, erőt a megmondáshoz.Erőt a kapcsolathoz és erőt a magányhoz.Erőt a gyerekneveléshez és a gyermektelenséghez.Erőt a változtatáshoz és az egy helyben maradáshoz.Küldök erőt a nevetéshez és a síráshoz.Erőt a munkához… Tovább »

A szárny nélküli angyalok

  Teljesen elveszik a jóság, a nagyváros arctalan tömegében, ahol akkor is leszegett fejjel megyünk tovább, ha valaki csak azt kérdezi, mennyi az idő.De járnak köztünk szárny nélküli angyalok. Megbújnak egy halas pult mögött, egy virágüzletben, egy presszóban, a metró aluljáróban, a patak parton. Vannak ők, de csak az tud a létezésükről, aki hagyja, hogy… Tovább »

A hegymászó

  A szokásos, tejfehér hajnali köd ült a tibeti tájra. A hegymászó, Rebrasz (remény) elindult élete legnehezebb expedíciójára. Tibeti útjának is egyedül indult neki, mint ahogy minden útjára egyedül indult. Egy hatalmas táskát cipelt a hátán és rengeteg, különböző zsákocska volt még az oldalára, a derekára a combjára és a karjára kötve. Volt nála víz, élelem,… Tovább »

Anyaságból jeles?

Egy tápszer mottója ez. Ha ezt adod a gyereknek anyaságból jelest kapsz. Hogy mit? Jelest? Ugyan már. Ki az az Anya , aki valaha is azt gondolta magáról, hogy ő Anyaságból jeles? Létezik olyan nő aki ezzel az érzéssel feküdt le valaha is ? Ha igen akkor szeretném megismerni, hogy elmesélhesse nekem milyen is az amikor úgy… Tovább »

Egy pár felemás zokni

            Kiléptek az életemből.Úgy léptek ki belőle, ahogyan egy ajtón szoktak, fütyörészve kisétáltak és becsukták. Én, meg ott maradtam, az ajtó másik oldalán.Én és a lányom.Kisétált a családfő, a családfenntartó, a vőlegény, az Apa, a társ, az ember, aki ígért egy életet. Nem így képzeltem és nem is így szólt… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!