“Legyetek jók, ha tudtok!”

Az életben rengeteg alkalommal kerülünk olyan helyzetbe, amit igazságtalannak érzünk.Ilyenkor tesszük fel ezeket a kérdéseket: „ Miért pont velem történik mindez?”„ Mit tettem, amiért ezt érdemeltem?”„ Miért kapom ezt a sorstól?”Azt már kevesebben kérdezzük meg magunktól, hogy „mi az amire az élet most tanítani akar” ?Mivel bármilyen hihetetlen is, az élet egy amolyan tanulmányi út,… Tovább »

A hiszti

Imádom azt az érzést, amikor 8 óra munka után beérek a bölcsődébe és közlik velem, hogy a kislányom délután nem aludt. Lehajolok és egy bedagadt, zavarodott, üres szempárral találom magam szemben. Remek! Gondolom magamban és akkor kezdődhet a második műszak. ( Ami sokkal fárasztóbb, mint az első, amit munkával töltöttem.)Elviszem a Jégbüfébe, enni egy kis… Tovább »

A hegymászó

  A szokásos, tejfehér hajnali köd ült a tibeti tájra. A hegymászó, Rebrasz (remény) elindult élete legnehezebb expedíciójára. Tibeti útjának is egyedül indult neki, mint ahogy minden útjára egyedül indult. Egy hatalmas táskát cipelt a hátán és rengeteg, különböző zsákocska volt még az oldalára, a derekára a combjára és a karjára kötve. Volt nála víz, élelem,… Tovább »

Az aranyhal, a harag és a horog

Aranyszínű sávot festettek a vízre a délutáni napnak a sugarai.Pont úgy, mint minden délután.A tóban is csak a szokványos módon zajlottak a dolgok. Egy horgász ücsörgött a tó partján, kalapját a fejébe húzta, hogy ne zavarja a napfény.Két bot volt előtte bedobva, mozdulatlanul mint a horgász, kapásra várva.Egyszer csak, az egyik bot megmozdult, a halász nem… Tovább »

Anya vagyok, nem turista!

Nyaralás, családdal. A nővérem, a sógorom, a gyermekük Panna, Cica és én voltunk az utazás résztvevői. Amikor véget ért a végeláthatatlan pakolás, kilométeres listák kíséretében, bepakoltunk végre az autóba. Utazóágyak, babakocsik, pelenkák és a csomagtartó már tele is volt. Úgy néztünk ki, mint akik vissza sem jönnek soha többé, annyi cuccal vágtunk neki az útnak,… Tovább »

Januári forró szél

Tegnap előtt este 10-kor kimentem elszívni egy cigarettát. Amikor kiléptem a teraszra, már éreztem, hogy valami furcsa van a levegőben.Meleg a szél.Meleg szél simogatja az arcomat január közepén éjjel. Le kell vennem a kabátomat, hogy érezzem ezt a különös érzést az egész testemen. Egy szál pólóban szívom a cigim télen és nem fázom. Ebben a… Tovább »

Karácsonyi visszaemlékezés

Fantasztikus dolog az, hogyha az embernek gyereke van újraélheti a karácsony varázsát. Pont úgy várja a karácsony reggelt, mint gyermekkorában persze kissé több munkával jár, mint azelőtt hiszen mindent mi csinálunk amit előtte a szüleink. Én 23-án az elemeimre hullva zuhantam az ágyba éjjel fél 3-kor. Addig tartott az ígéretem megvalósítása, hogy az Angyalok reggelre feldíszítik… Tovább »

Anyaságból jeles?

Egy tápszer mottója ez. Ha ezt adod a gyereknek anyaságból jelest kapsz. Hogy mit? Jelest? Ugyan már. Ki az az Anya , aki valaha is azt gondolta magáról, hogy ő Anyaságból jeles? Létezik olyan nő aki ezzel az érzéssel feküdt le valaha is ? Ha igen akkor szeretném megismerni, hogy elmesélhesse nekem milyen is az amikor úgy… Tovább »

Egy pár felemás zokni

            Kiléptek az életemből.Úgy léptek ki belőle, ahogyan egy ajtón szoktak, fütyörészve kisétáltak és becsukták. Én, meg ott maradtam, az ajtó másik oldalán.Én és a lányom.Kisétált a családfő, a családfenntartó, a vőlegény, az Apa, a társ, az ember, aki ígért egy életet. Nem így képzeltem és nem is így szólt… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!